... ha nincs a lányom, akinek elkezdtem mesélni Csodalóról és Kószálóról,a gödöllôi tanyán élô lovakról, akik közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tud okozni,hogy Csodának mindig van mit helyrehoznia.... ha nincs a fiam, akinek tovább meséltem a két ló történeteit, s aki fölvette hangszalagra arögtönzött meséket, hogy többet hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam ôket.... ha nincs valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok szóvalpróbáltam.... és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna létre, ha nincsenek olyan felnôttek,akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tôlük - de,minthogy a fentiek mind voltak, így Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasnikell róluk, és néha nyeríteni helyettük, jó hangosan, lószívvel, ahogy ôk is szokták:Nyiiii-ha- ha-ha- ha-ha